Alumni interjú - Varga Zsóka

Először a METU hallgatója volt, s a METU képzésére készültünk fel, de egy idő után átjelentkezett a MOME textil-és divattervezés alap szakára, ahol most már harmad éves. Az egyetemi tapasztalatairól, szakmai jövőjéről beszélgettünk.

T.S.: Hol tanulsz jelenleg és mit tanulsz?

V.Zs.: "A MOME alapképzésén tanulok éppen, harmadik éves vagyok, kiegésztő tervezésen és szövött anyag specializáción vagyok."

T.S.: A festő szak után a szakgimnáziumban, hogy jött a textiltervezés?

V.Zs.: "Gondolkodtam a Képzőművészeti Egyetem festő képzésén is, de mivel mindig valamilyen tárgyi dolog lett a kifutása a munkáimnak, az akkori tanárom ajánlotta, hogy valamilyen textiles szakra jelentkezzek. Amikor nem vettek fel elsőre a MOME-ra, akkor időközben elvégeztem a Mod'Art francia szabász képzését, mert mindenképp szerettem volna szakmailag fejlődni. Ebben az időszakban kerültem a Textil Suliba is, hogy a felvételire jól fel tudjak készülni."

T.S.: Először a METU-n tanultál, mennyit jártál oda? És miért váltottál végül a MOME-ra?

V.Zs.: "Legeslegelőször a MOME-t próbáltam meg, de nem sikerült, viszont a METU-ra felvettek, ahova egy évet jártam, de a MOME-t is mindenképp meg akartam próbálni még, így a második, sikeres felvételi után a MOME-n folytattam a tanulmányaimat."

T.S.: Milyen különbségeket érzékeltél a vidéki meg budapesti közeg között?

V.Zs.: "Én ugye veszprémi vagyok, így eleinte nekem nagyon nagynak tűnt Budapest, és meg kellett szoknom a közlekedést, de aránylag gyorsan hozzá is szoktam az itteni nyüzsgéshez. Mindkettőt nagyon szeretem amúgy, mind a vidéki, mind a városi atmoszférát. Szeretem ezt a kettősséget is, ha nyugalomra vágyom, akkor tudok inkább vidékre menni."

T.S.: Mit tapsztalsz a MOME-n, milyen a képzésed?

V.Zs.: "Azt látom, hogy a tervezés felépítését és az ívét itt nagyon komolyan veszik és a számonkérés is ennek megfelelő. Nem csak a végeredményét nézik, hanem az egész utat figyelembe veszik, és ebben itt nagyon nagyot lehet fejlődni."

T.S.: A két szak, amire jársz, milyen arányban vannak?

V.Zs.: "Egyenlő szinten vannak jelen, ezeket szakpáronként kell elképzelni, ugyanakkor nagyon látszik, hogy ki melyikre fektet nagyobb energiát."

T.S.: Mennyire vagy leterhelt a képzésen?

V.Zs.: "Nagyon sok óránk van és mellette még készülni is kell az órákra. Aránylag sok elméleti óránk is van, aminek amúgy nagyon örülök, mert gazdasági és menedzsment alapokat is tanulunk.

T.S.: Mi a fő témád mostanában?

V.Zs.: "Egy fenntartható cipőkollekcióval kísérletezem éppen, ami teljesen lebomlik. Egy növényes csíra kollekciót fejlesztek épp itt a nappaliban. Szövésen pedig különböző témákat dolgozunk fel, pl 'places of memory', egy emlékképet kellett feldolgoznunk szövött technikákkal."

T.S.: Hogy látod a szakmai jövődet, merre fogsz menni?

V.Zs.: "Nagyon nehéz kérdések ezek. Alapvetően én ruhás szerettem volna lenni, úgy kerültem a kiegészítő tervezésre, hogy nem is tudtam mit fogok vele kezdeni. A textiltervezést közelebb érzem magamhoz, és azt is el tudom képzelni, hogy a textiltervezés képzőművészetibb vonala felé fogok jobban elmenni. A master képzést is mindenképp szeretném megcsinálni, még nem biztos, hogy egyből a BA diploma után, mert már most nagyon érzem, hogy elfáradtam. A külfölddel kapcsolatban azóta is kacérkodom, most a Covid miatt az Erasmus sem működött, de így vagy úgy szeretnék még külföldön tanulni. Gondolkodom amúgy a színház-és jelmeztervezés szakon is, ami most indult itt, és nagyon jól ötvözi a divatot és képzőművészetet.. De igazából ennek még hagyok időt, hogy kirajzolódjon, merre kell mennem."

T.S.: Hogy látod a két képzést (METU, MOME) egymáshoz képest? Melyik miben tudott segíteni neked?

V.Zs.: "A METU-n számomra az első év, amit ott töltöttem, sokkal nyugisabb időszak volt, ez a kézműves tárgykultúra alapszak volt, ugye ez nem is teljesen ugyanaz, mint a MOME-n az alapszak. Ez egy előkészítő, alapozó év volt a METU-n, és ez arra jó volt, hogy mindenki egy szintre tudott jönni, sokkal kézművesebb szak volt. Itt a MOME-n nagyon le vagyunk (jó értelemben) terhelve a METU-hoz képest. De a két képzés felépítésében is sok különbség van. A MOME-n nagyon sokat tervezünk digitálisan is."

T.S.: Hogyan hatott a Covid a képzésre?

V.Zs.: "Ami nagy előnye volt, hogy rá voltam kényszerítve jobban a digitális programok használatára, hiszen mindent digitálisan kellett prezentálni. Emellett rengeteg hátránya volt ennek az időszaknak, hiszen nem tudtuk használni a műhelyeket, illetve csak nagyon ritkán volt megoldható. A gyakorlati szakmákat nagyon nehéz így tanulni, hiszen az eszköz vagy helyhasználat a műhelyekben adott."

T.S.: Amit anno a Textil Suliban tanultál, miben segített a mostani dolgokhoz?

V.Zs.: "Emlékszem, még amikor a METU-ra jártam, közben akkor is jártam hozzád, mert nagyon élveztem. Amikor neki kezdtem ennek a szakmának, nekem semmilyen alapom nem volt, ezért nagyon jó volt, hogy megtanítottad, hogyan kell egy mintatervezést elindítani, divatrajzokat kialakítani és amikor a Photoshop-ot is tanultunk az volt az egyik legnagyobb élmény, mert ezek nekem sokkal nehezebben mennek. A legfontosabb a Textil Suliban a szemléletmód volt, amit ott kaptam, a gondolkodásmódot, ahogy neki kell állni tervezési folyamatnak, milyen lépéseken kell keresztül menni. Meg a hangulat is mindig nagyon jó volt, feltöltő volt a közeg. Olyan volt oda mindig megérkezni, hogy teljesen kikapcsolt, mindegy milyen fáradtan érkeztem, azalatt az időszak alatt kreatívan feltöltődtem."

T.S.: Mit ajánlanál a felvételizőknek?

V.Zs.: "Nagyon fárasztó folyamat pl. a felvételi második fordulója, szóval mindenképp kipihenten kell érkezni. Amikor valamelyik feladat kevésbé megy, akkor azon nem érdemes túlstresszelni, mert csak megakasztja a többi feladatot, szóval érdemes tovább haladni. Persze nézik a feladatokat is, de szerintem az interjú is nagyon fontos, ahol a személyiségünket csekkolják jobban, szóval érdemes jól kommunikálni. Nekem egyébként nagyon rövid lett az interjú. Végignézték a portfóliómat, rákérdeztek a rajzaimra (mert helyben túlizgultam a rajzokat), egy-két dolgot kérdeztek rólam, megdicsérték a felvételi feladatomat, de összességében nem tudtam, hogy jól sikerült-e az interjú, de végül jött a hír, hogy felvettek."

T.S.: És milyenek voltak a feladatok?

V.Zs.: "Volt mintatervezés feladat több is, volt csíkritmusos feladat, illetve struktúraképzési feladatok is, itt ragasztás nélkül kellett egy témára sorolható struktúrát csinálni. Volt rajz és festés is, egész alakot kellett megfesteni. Én gyakorlatilag egy kis bőrönddel érkeztem. Viszonylag sok időnk volt egy-egy feladatra, 3-4 óra kb, szóval nem kellett kapkodni. Volt egy műveltségi teszt is, amiben szakmaibb dolgokat kérdeztek, ebben azt mérték fel, hogy mennyire vagyunk tájékozottak szakmai dolgokban. Szokták még kérdezni a kedvenc írót, könyvet, stb."

T.S.: Hogy képzeled a jövődet?

V.Zs.: "Nekem sokáig volt fejemben a saját márka indítása, de már egyre inkább azt érzem, hogy szeretnék egy biztosabb megélhetési forrást, ami szorosan kapcsolódik a divathoz vagy a művészetekhez és mellette csinálnám a saját autonóm művészeti projektjeimet, hogy ez a terület kicsit szabadabb legyen."

Zsóka így emlékszik vissza a Textil sulira:

"Ha valaki úgy érzi nincs tehetsége, de szeretné magát kipróbálni akkor is nyugodtan vegyen részt valamelyik kurzuson. Mindenki sokat tud fejlődni és nincs megfelelési kényszer. A hangulat szinte olyan mintha művészetterápiás foglalkozáson vennék részt. Mindig feltöltődve és inspirálva jöttem el. Nyugodtan jelentkezhetnek olyanok is, akiknek nincs semmilyen előképzetségül jól fogják magukat érezni és sikerélménnyel távoznak majd. Miután felvételt nyertem az egyetemre én továbbra is jártam a Textil Suliba annyira szerettem!"